Tuesday, June 23, 2009

Kezembe került a tavalyi naptáram. Tavaly ilyenkor nyertem felvételt az irodánkba. Emlékszem, 3 körös felvételi volt.
Beteget jelentettem aznap a munkahelyemen, és az éjszakánként csináltam portfóliómmal jelentem meg nagy büszkén. Mivel akkor már négy éve az volt az álmom, hogy egyszer ebben az irodában dolgozom, egyfajta letisztult nyugalommal mentem az interjúra. Az iroda minden munkáját ismertem, ahova be lehetett menni,már mindenhol jártam.
Az első egy hatalmas sikerélmény volt, a lehető legjobbat hozta ki belőlem alex. Majdnem két óráig beszélgettünk, és az volt az érzésem végig, hogy valahonnan ismerjük egymást. Mintha réges régi barátok lettünk volna. A második interjúmra másnap kaptam meghívást, az úgymond technikai igazgatókkal. Az interjú jellege azonban csak az interjú előtt 10 perccel derült ki. Hatalmas kudarc... Nem az épszerk miatt, az éppen a pozitív oldala volt a dolognak. Nem, az interjztatók hozzáállása miatt. Egyikük kikapta kezemből a portfólióm, és végigpörgette. Akárhányszor visszavettem az irányítást, rögtön tovább lapozott, belekapott a mondatba, teljesen szétesett az előadásom. Nem tudtam hovátenni az egészet.
A harmadik interjú is kicsit különös volt. Egy kiállításmegnyitón kellett megkeresnem sadiet. Ott leültünk aztán egy kellemes kanapéra, hozatott frissen facsart narancslét, frissen készített kis falatkákat, és ilymódon beszélgettünk.
Egy hét múlva kaptam a levelet, hogy engem választottak. Nem hittem el.
Csak az interjú után fél évvel, a főnököm luxuspartiján mesélte el valaki, hogy a faarccal végigpörgetett interjú után az iroda felé az igazgató visszajelzése teljesen pozitív volt...
És itt vagyok. Vannak mélypontok. Sokszor reggeliztem az irodában egy-egy átdolgozott éjjel után. Sokszor nagyon elfáradunk. De akkor a célra koncentrálok. Legalább is megpróbálok. Azt hiszem, most az egész csapatunk kimerült, nemcsak én. Pedig egy kemény hónap áll előttünk. Sok múlik rajta.

No comments: