Sunday, August 30, 2009

Sarlat

Fantasztikus jazz az utcán, napsütés, gyümölcsök...




Figeac

Figeac, középkori szerkezettel és épületekkel megmaradt kis város, ahol Champoillon, a rozetta kő megfejtője született. Gyönyörű múzeumot rendeztek be a szülőházában, a belső gótikus udvarban a kilapított-sokszorozott rosetta kővel. Ahh... Néhány panorámakép a városról Figeac honlapján. Sok kő, fa.

Figeac-i biciglitúránkkal megdőlt idei táv-rekordunk, 170 km.











Nehezen hiszem el, de vége (legalább is egy időre) a projektünknek. Pénteken a törzshelyünkön, a young vic-ben (ez egy kortárs színház nagyon jó konyhával) ünnepeltül-összegeztük az eseményt. Hihetetlen, de az egy éves közreműködés alatt-után a megrendelőnk elégedett, a csapat az irodán belül is legendásan jó társaság maradt, és az összes határidőt betartva, az épület épül.
Hogy mit érzek? Hogy bárcsak folytatódna. Vagy talán méginkább, bárcsak ugyanezekkel az emberekkel csinálnánk megint valami izgalmasat együtt.
A tegnapi tekerést (London - Windsor - London 120 km) már az új kerekeimmel nyomtam. Eddigi 2 cm-es sima gumiaim 1 cm simára lettek cserélve.
Ezzel a hátsó kerék 2400 g-ról (1530 g felni + 870 g gumi) 1900 g-osra (1530 g felni + 370 g gumi), az első kerék 2100 g-ról (1 050 g gumi + 1050 g felni ) 1430 g-osra csökkent (új belső 100 g + új külső 280 g + 1050 g felni).

Saturday, August 22, 2009

Cahors

Cahors. Nehéz róla írni, annyi minden "történt" itt, olyan sok réteg van egymáson. A forró augusztusi nap már 16 000 éve perzselhette az itt élőket, és kétségkívül szerepe lehett abban is, hogy fennmaradtak alkotásaik a száraz barlangokban (De Niaux, Font de Gaume, Lascaux, és még oly sok helyen Dél-Franciaosrszágban.)

Kezdjük térben a tágabb kontextussal, majd nagyítsunk rá Cahors-ra.

1. Azzal, hogy átmentünk Cahorsba, megyét váltottunk, a High-Pyrenees départmentből A Lot-départment-be (a départmentekre való felosztás a Francia Forradalom idejéről származik, előtte ezt a térséget a Tarn-et_Garonnal együtt Quercy-nek hívták, és ma is gyakran így utalnak rá) mindeközben még mindig ugyanabban a régióban maradtunk, Midi-Pyrenees-ben.





2. Azt hiszem, érdemes kitérni a Midi-Pyreneesre, mint közigazgatási egységre (régiónak fogom fordítani). A zászlójukon egy okszitán kereszt látható.
A 21 francia régió átlagosan 25 800 km2-esek, 2,3 millió lakossal. A régiók a 100 megyéből (départment) vannak összecsomagolva 2-8-as csomagokba. Viszonyításképpen, egy átlagos magyar megye 4900 km2, lakossága 527 000 fő.
Bár a legtöbb francia régió történeti-geográfiai területegységet jelöl, a Midi-Pyrenees régiót mesterségesen alkották meg a 20. század végén, Toulouse központtal. A Midi-Pyrenees név nem reflektál a történeti megyékre, amik alkotják, csupán a földrajzi elhelyezkedésére utal: a Pireneusoki déli megye.
A régió számos történeti megyéből áll össze, amik történetileg-katonailag különböző egységek részei voltak.

A Midi-Pyrenees régió megyéinek nagyrészét az egykori Gascony-tól (Gers, Hautes-Pyrénées, dél-nyugat Tarn-et-Garonne, és nyugat Haute-Garonne), Languedoc-tól (Kelet Haute-Garonne, dél Tarn-et-Garonne, a teljes Tarn és észeknyugat Ariège, valamint Albigeois al-megye), a teljes valamikori Rouergue valamint Quercy (a teljes Lot vidék, és észak Tarn-et-Garonne, valamint kis pireneusi provinciák, mint az Ariège tájegység keleti részén elterülő Foix-i grófság, a nyugati részén lévő Couserans, a Hautes-Pyrénées keleti részén lévő Nébouzan, a Quatre-Vallées ("négy folyó völgy" a Hautes-Pyrénées keleti részében) végül Bigorre (a Hautes-Pyrénées nyugati és középső részén) és Agenais (legnyugatibb Tarn-et-Garonne rész, Agenais döntően Aquitaine régióhoz tartozik).











3. Még mielőtt betérnénk a varázslatosan szép Cahors-ba, maradjunk még egy kicsit a városon kívül, a szőlősorok között. Cahors-ra utunk kezdetén bora miatt lettünk figyelmesek, mivel egy palack Cahors-i bor mellett rá kellett döbbennünk, hogy a híres fajta - taninossága és ércessége miatt- a soproni kékfrankossal vetekszik :) A területen a római idők óta híres vörösboráról. A termesztett fajta a malbec (Côt, Côt Noir vagy Auxerrois hazájában, területtől függően), az 5 bejegyzett Bordeaux-i kékszőlő egyike. Annak oka, hogy ma már Argentína a fő termőhelye a fajtának a 19. századi filoxéra-vész, majd az 1956-os nagy délnyugat-franciaországi fagyok az okai.

4. Hogy miért is tartom Cahors-t az ideális, történeti maggal rendelkező kisváros megtestesítőjének, annak talán az állandóságnak és a változásnak, az élettelennek és élőnek a kiegyensúlyozott keveréke az oka.

Cahors a középkorban egyetemi város volt, az innen származó XXII. János pápa 1331-ben egyetemet alapított. A város a 13. században Európa bankközpontjává vált, mivel a várost vezető lombard és templomos lovagok jelentős mennyiségű pénzt kölcsönözte királyoknak és pápáknak - a város gazdasága szárnyalt, és a bűnös uzsora miatt még Dante is megörökítette Cahors-t az Isteni Színjáték poklában, mint kortárs Szodomát (micsoda reklám lehett...). A Száz éves háborúval ez a szárnyalás alábbhagyott, a népességet a pestis csökkentette.
A városmég egy fontos geográfiai layer láncszeme, nevezetesen áthalad rajta a Kelet-Franciaoszágból Compostellába tartó zarándokút.

Bár nem szeretnék építészettörténeti műemlék-felsorolásba kezdeni, a 14. századból származó, Lot folyót áthidaló hatívű, háromtornyú gótikus híd lenyűgözött, leginkább letisztultságával. A maga korábana híd olyan félelmetes hírű volt, hogy a Száz éves háborúban IV. Henrik eltántorodott a megtámadásától. A legenda úgy tartja, a hidat az építész egy Fausztéhoz hasonló fogadás keretén belül alkotta meg, erre utal a 19. századi rekonstrukcióból származó kisördög a középső torony tetején.

5. Emellett a sok történeti érdekesség és épített szépség mellet a városban járónak még mindig lehetne az az érzése, hogy szép, szép, hogy lefagyasztottuk a múltat. Amiért Cahors-t megszerettem, az nem is a múlt zselével leöntése, konzerválása, hanem ahogy MOST élnek a városban.

A városkában nem nagyon hallottam nem-francia szót, bár pezsgett az élet. Az itt lakók kényelmét és szórakozását szolgálta elsősorban a Lot-menti strand és uszoda. EMellet azonban számos olyan esemény és installáció volt, ami kielégítette az ide látogató étvágyát és kíváncsiságát.
Mindezt nem tolakodó módon, nem 2 méter magas "TuristaInformácio Itt!!" plakátokon, hanem diszkréten, emberi léptékűen, meghitt módon. Különböző eszközökkel meséltek a helyek a város történetéről, a templomos lovagok által a világ különböző tájairól hozott egzotikus növénykről, a szerzetesek kertjeiről, a kenyérsütésről, a hájastészta készítésről, az épületekbe faragott lényekről, a szőlőtermesztésről, a borokról. Mert hát miből is áll esténként 2 órás fény-és hangjátékot rendezni a gótikus hídon, olyat, amiért odamegy az idegen is, és amiért kiülnek a padra az itt lakó nénik is. Mennyibe kerülhet szőlővesszőből virágtartókat fonni, valódi szőlőskertet ültetni a belvárosban és ott borkóstolót tartani, felvetíteni az estében a faragott épületszörnyekről készült fotókat a réges régi kőfalra? Természetesen, egy egész belvárosi tér alá mélygarázst építeni, hogy ne a parkoló autókról szóljon a főtér, belső kertek fellendítését finanszírozni nem lehet pénz nélkül. De a jó ízlést és konzekvens városfejlesztési proramot nem pótolja a pénz megléte sem.

Cahors 1





Cahors 2




Cahors 3





Cahors 4





Cahors 5











High Pyrenees

Mivel az időjárás Orlu-ben változatlanul esősnek volt meghirdetve, elhatároztuk, hogy áthelyezzük székhelyünket a Magas-Pireneusokba. Egy nap pihenőnapra is szükségünk volt, így az utazás mellett élveztük a vidék friss gyümölcseit, no és péksüteményeit.

Másnap már új helyünkről, Saint-Lary-Soulan-ból (810 m) indultunk neki a hágózásnak (2450 m). A felfele menetet pihenő nélkül 3 óra alatt lenyomtuk. A Pireneusok drámai, olyan, mint egy Dürer grafika. Épp a csúcsra értünk, amikor esni kezdett, így behúzódtunk a jó hangulatú menedékházba palacsintázni/kávézni. Aztán minden öltözetünket felhasználva, megindultunk a lejtőn lefele...

Mivel az idő továbbra is évszakhoz képest hűvösre volt jövendölve, melegebb éghajlat felé vettük az utunkat: irány Dordogne!


View Larger Map


View Larger Map






Cahors 4



La Fajolle, Montaillou

Egy hupnis biciklis túra kezdéseként Ax les Thermes-ből (700 m) feltekertünk egy 1640 m-en lévő hupnira, onnan legurultunk a 860 m-en fekvő La Fajolle-ba.
La Fayolla egy kis hegyi falu, ahova eléggé kihűlve érkeztünk az esőben hegyről leereszkedés következtében. Mivel aznap még csak a reggeli kávét ittam, titkos vágyam volt, hogy valahol friss, édes barackra leljek útközben. Ez a kérés egyszerre csak valóra vált a kis faluban, amikor is megpillantottam a mobil zöldségesben a frissen Cahorból felhozott barackokat... (A kis falvakban nincsenek boltok, hanem autóval jön a pék, bolt, zöldséges, hentes, stb.) Vettünk is a remekművekből, a helyiek meg csak nevettek rajtunk. Megjegyzem, a falucska Bánfalvára hasonlított leginkább. Innen aztán feltekertünk az 1250 m-en fekvő célpontunkhoz, Montaillou-höz. Az idő közben teljesen esősre fordult, egy kis kocsmában elfogyasztott kávé igen
jól esett. A kocsmában sokat derültünk a helyieken, egy terítőanyagba öltözött nénin, egy boszorkány kinézetű pultosnéni és egy életművész barkácsolón. Bár az eső továbbra is folyamatosan esett, Montaillou-t meg kellett nézni.
Ez a kis okszitán falu azért lett ismert, mert 250 lakosát 1308-ban a carcassone-i megszállott inkvizitor, Fourier több éves vallatás után (amik mindegyikén Fourier személyesen részt vett!) eretnekség vádjával elítélte és kivégeztette. A vallatási jegyzőkönyveket XII. Benedek pápává válva magával vitte, és a vatikáni könyvtárban fennmaradtak. Ezekre itt Emmanuel Le Roy Ladurie történész lelt, és 1975-ben megjelentette. A könyv az falu mindennapjairól, az itt lakók életéről, hitéről szól. (Részletek a könyvből később.)


View Larger Map








Friday, August 21, 2009

pénteki napsütés

Londoni nyár. Na ne gondoljunk semmi 30 fok fölöttire. Az a bizonyos pénteki hangulat elkapott ma mindenkit az irodában. Olyan régen volt már ilyen péntekünk, amikor is mindenki nyugodt (értsd nincs nagyleadás, csak egy-két kiküldendő dolog, a hétfőre a nyomtatások meg már délben kényelmesen elkezdődnek). Reggel kedvenc japán munkatársam behozott egy éjszaka sütött friss tortát (tegnap együtt vásároltuk a hozzávaló gyümölcsöket a helyi organikus piacon) és hozzá habos arab kávét vagy illatos francia rózsateát (ezt én hoztam) kortyolunk. Aztán a reggeli mellett megy a pletykálkodás, hogy is lehet bekerülni a Hyde Parkban levő Serpentine tó úszóklubjába, hogy egyik barátomhoz csatlakozzunk a reggeli úszásban. Hamarosan dél, közös ebéddel (holland salátatál), mivel előadó érkezik ebédidőben, aki a PVC padló ökologikusságáról beszél, jó sokáig, mivel állandóan kérdezünk. Nem nehéz kitalálni, hogy különösen az újrahasznosítás menete és az újrahasznosított termékek érdeklik a csapatot. Még 1 palack fehérbort is nyertem a találóskérdés résznél, de jó is, hogy volt építőanyag óra, és a újrahasznosított anyagokról írtam anno.
A délután komótosan eltelik, a legnagyobb vitatéma, hogy hogy is töltse a csapat a tender leadásért a főnökünktől kapott jolly napot jövő héten.
Barátnőmmel fél 7 felé befejezzük a kettőnk által leadandó csomagot, aztán csatlakozunk a napsütötte pub teraszán sütkérezőkhöz. Az első pohár bor után már a megnyert palackot fogyasztjuk, és női szemszögből elemezzük a világ menetét.

Thursday, August 20, 2009

Monday, August 17, 2009

Andorra

Mivel bázisunk, Orlu, az andorrai határ mellett volt, nem tudtunk ellenállni a kísértésnek és kíváncsiságnak, hogy ne tekerjünk fel Andorra egyik hágójára. Választásunk az 1200 m-ről induló, 2550 m magasan lévő Les Portelles helyre esett.
Andorra, mint olyan, sokkoló volt. Utunk első fele, Merens-le-Vals-ig iszonyatosan forgalmas főút volt. A forgalom oka, hogy Andorraban adómentesen lehet tankolni és vásárolni, amit számos francia ki is használ. De ez még csak az első bizarr eset volt. A következő elképedés fokozatosan következett be, amikor észrevettük, hogy ahogy haladunk beljebb az országba, nem csökken, hanem nő a vadonatúj, jó ízléssel megépített, hatalmas, magas konfortfokozatú szállodák száma. Később világossá vált, hogy a hotelek, lakosák nagy része teljesen üres. Persze, gondolhatnánk, majd télen betellik. Ellentmondásos a dolog, mivel az országban éjszakázó (amugy az összturisták 20%-át kitevő) vendégek (értsd sielők) száma 2000 óta NEM nő. Lásd: Link1 71. oldal, Link2 4. oldal. Akkor kinek és miből is épülnek a szállodafaluk?

Kiindulási célpontunkat, Anyóst elérve betértünk egy 70-es évekből ittmaradt, vendég nélküli vendéglőbe ásványvizezni, majd tekerésbe lendültünk. A lakott részeket elhagyva a hágóhoz vezető vadonat új, 4 bő sávos, hibátlan minőségű úton szinte egyedül tekertünk. A hágó tövéhez érve egy síszezonra méretezett étterem fogadott minket több vécével felszerelve, mint a schwechati és london lutoni reptér együttvéve...
Aztán gyalog felmentünk a lehető legmagasabb pontra. Egy vadonatúj síparadicsom , talán egyszer használt hóágyúkkal (gyártási dátumuk 2006-ot mutatott), műbőrüléssel magárahagyott felvonók, csillogóan új síházak. És az egész ország annyira rideg maradt tökéletes újságában, túlméretezett léptékével, hogy a csúcsot végigfotózva szinte menekültünk lefelé. Még a csúcson hagyott bicikliskesztyűért se volt lelkierőnk visszamenni, annyira negatívnak éreztük a helyet csodás természeti adottságai ellenére.
A tekerés és lezúdulás után jól esett visszatérni a fogadóba, ahol még mindig senki nem étkezett. Kíváncsiak voltunk a konyhájukra, a helyi salátát, dióval, sárgadinnyével, kecskesajttal, paradicsommal készült ételben nem csalódtunk. A fogadós tört angolsággal csak sommásan annyit mondott, mikor az üres falvakról és vadonatúj házakról kérdeztük, hogy Andorra nagyon sokat változott.



View Larger Map