Monday, August 17, 2009

Andorra

Mivel bázisunk, Orlu, az andorrai határ mellett volt, nem tudtunk ellenállni a kísértésnek és kíváncsiságnak, hogy ne tekerjünk fel Andorra egyik hágójára. Választásunk az 1200 m-ről induló, 2550 m magasan lévő Les Portelles helyre esett.
Andorra, mint olyan, sokkoló volt. Utunk első fele, Merens-le-Vals-ig iszonyatosan forgalmas főút volt. A forgalom oka, hogy Andorraban adómentesen lehet tankolni és vásárolni, amit számos francia ki is használ. De ez még csak az első bizarr eset volt. A következő elképedés fokozatosan következett be, amikor észrevettük, hogy ahogy haladunk beljebb az országba, nem csökken, hanem nő a vadonatúj, jó ízléssel megépített, hatalmas, magas konfortfokozatú szállodák száma. Később világossá vált, hogy a hotelek, lakosák nagy része teljesen üres. Persze, gondolhatnánk, majd télen betellik. Ellentmondásos a dolog, mivel az országban éjszakázó (amugy az összturisták 20%-át kitevő) vendégek (értsd sielők) száma 2000 óta NEM nő. Lásd: Link1 71. oldal, Link2 4. oldal. Akkor kinek és miből is épülnek a szállodafaluk?

Kiindulási célpontunkat, Anyóst elérve betértünk egy 70-es évekből ittmaradt, vendég nélküli vendéglőbe ásványvizezni, majd tekerésbe lendültünk. A lakott részeket elhagyva a hágóhoz vezető vadonat új, 4 bő sávos, hibátlan minőségű úton szinte egyedül tekertünk. A hágó tövéhez érve egy síszezonra méretezett étterem fogadott minket több vécével felszerelve, mint a schwechati és london lutoni reptér együttvéve...
Aztán gyalog felmentünk a lehető legmagasabb pontra. Egy vadonatúj síparadicsom , talán egyszer használt hóágyúkkal (gyártási dátumuk 2006-ot mutatott), műbőrüléssel magárahagyott felvonók, csillogóan új síházak. És az egész ország annyira rideg maradt tökéletes újságában, túlméretezett léptékével, hogy a csúcsot végigfotózva szinte menekültünk lefelé. Még a csúcson hagyott bicikliskesztyűért se volt lelkierőnk visszamenni, annyira negatívnak éreztük a helyet csodás természeti adottságai ellenére.
A tekerés és lezúdulás után jól esett visszatérni a fogadóba, ahol még mindig senki nem étkezett. Kíváncsiak voltunk a konyhájukra, a helyi salátát, dióval, sárgadinnyével, kecskesajttal, paradicsommal készült ételben nem csalódtunk. A fogadós tört angolsággal csak sommásan annyit mondott, mikor az üres falvakról és vadonatúj házakról kérdeztük, hogy Andorra nagyon sokat változott.



View Larger Map











No comments: