Saturday, August 22, 2009

Cahors

Cahors. Nehéz róla írni, annyi minden "történt" itt, olyan sok réteg van egymáson. A forró augusztusi nap már 16 000 éve perzselhette az itt élőket, és kétségkívül szerepe lehett abban is, hogy fennmaradtak alkotásaik a száraz barlangokban (De Niaux, Font de Gaume, Lascaux, és még oly sok helyen Dél-Franciaosrszágban.)

Kezdjük térben a tágabb kontextussal, majd nagyítsunk rá Cahors-ra.

1. Azzal, hogy átmentünk Cahorsba, megyét váltottunk, a High-Pyrenees départmentből A Lot-départment-be (a départmentekre való felosztás a Francia Forradalom idejéről származik, előtte ezt a térséget a Tarn-et_Garonnal együtt Quercy-nek hívták, és ma is gyakran így utalnak rá) mindeközben még mindig ugyanabban a régióban maradtunk, Midi-Pyrenees-ben.





2. Azt hiszem, érdemes kitérni a Midi-Pyreneesre, mint közigazgatási egységre (régiónak fogom fordítani). A zászlójukon egy okszitán kereszt látható.
A 21 francia régió átlagosan 25 800 km2-esek, 2,3 millió lakossal. A régiók a 100 megyéből (départment) vannak összecsomagolva 2-8-as csomagokba. Viszonyításképpen, egy átlagos magyar megye 4900 km2, lakossága 527 000 fő.
Bár a legtöbb francia régió történeti-geográfiai területegységet jelöl, a Midi-Pyrenees régiót mesterségesen alkották meg a 20. század végén, Toulouse központtal. A Midi-Pyrenees név nem reflektál a történeti megyékre, amik alkotják, csupán a földrajzi elhelyezkedésére utal: a Pireneusoki déli megye.
A régió számos történeti megyéből áll össze, amik történetileg-katonailag különböző egységek részei voltak.

A Midi-Pyrenees régió megyéinek nagyrészét az egykori Gascony-tól (Gers, Hautes-Pyrénées, dél-nyugat Tarn-et-Garonne, és nyugat Haute-Garonne), Languedoc-tól (Kelet Haute-Garonne, dél Tarn-et-Garonne, a teljes Tarn és észeknyugat Ariège, valamint Albigeois al-megye), a teljes valamikori Rouergue valamint Quercy (a teljes Lot vidék, és észak Tarn-et-Garonne, valamint kis pireneusi provinciák, mint az Ariège tájegység keleti részén elterülő Foix-i grófság, a nyugati részén lévő Couserans, a Hautes-Pyrénées keleti részén lévő Nébouzan, a Quatre-Vallées ("négy folyó völgy" a Hautes-Pyrénées keleti részében) végül Bigorre (a Hautes-Pyrénées nyugati és középső részén) és Agenais (legnyugatibb Tarn-et-Garonne rész, Agenais döntően Aquitaine régióhoz tartozik).











3. Még mielőtt betérnénk a varázslatosan szép Cahors-ba, maradjunk még egy kicsit a városon kívül, a szőlősorok között. Cahors-ra utunk kezdetén bora miatt lettünk figyelmesek, mivel egy palack Cahors-i bor mellett rá kellett döbbennünk, hogy a híres fajta - taninossága és ércessége miatt- a soproni kékfrankossal vetekszik :) A területen a római idők óta híres vörösboráról. A termesztett fajta a malbec (Côt, Côt Noir vagy Auxerrois hazájában, területtől függően), az 5 bejegyzett Bordeaux-i kékszőlő egyike. Annak oka, hogy ma már Argentína a fő termőhelye a fajtának a 19. századi filoxéra-vész, majd az 1956-os nagy délnyugat-franciaországi fagyok az okai.

4. Hogy miért is tartom Cahors-t az ideális, történeti maggal rendelkező kisváros megtestesítőjének, annak talán az állandóságnak és a változásnak, az élettelennek és élőnek a kiegyensúlyozott keveréke az oka.

Cahors a középkorban egyetemi város volt, az innen származó XXII. János pápa 1331-ben egyetemet alapított. A város a 13. században Európa bankközpontjává vált, mivel a várost vezető lombard és templomos lovagok jelentős mennyiségű pénzt kölcsönözte királyoknak és pápáknak - a város gazdasága szárnyalt, és a bűnös uzsora miatt még Dante is megörökítette Cahors-t az Isteni Színjáték poklában, mint kortárs Szodomát (micsoda reklám lehett...). A Száz éves háborúval ez a szárnyalás alábbhagyott, a népességet a pestis csökkentette.
A városmég egy fontos geográfiai layer láncszeme, nevezetesen áthalad rajta a Kelet-Franciaoszágból Compostellába tartó zarándokút.

Bár nem szeretnék építészettörténeti műemlék-felsorolásba kezdeni, a 14. századból származó, Lot folyót áthidaló hatívű, háromtornyú gótikus híd lenyűgözött, leginkább letisztultságával. A maga korábana híd olyan félelmetes hírű volt, hogy a Száz éves háborúban IV. Henrik eltántorodott a megtámadásától. A legenda úgy tartja, a hidat az építész egy Fausztéhoz hasonló fogadás keretén belül alkotta meg, erre utal a 19. századi rekonstrukcióból származó kisördög a középső torony tetején.

5. Emellett a sok történeti érdekesség és épített szépség mellet a városban járónak még mindig lehetne az az érzése, hogy szép, szép, hogy lefagyasztottuk a múltat. Amiért Cahors-t megszerettem, az nem is a múlt zselével leöntése, konzerválása, hanem ahogy MOST élnek a városban.

A városkában nem nagyon hallottam nem-francia szót, bár pezsgett az élet. Az itt lakók kényelmét és szórakozását szolgálta elsősorban a Lot-menti strand és uszoda. EMellet azonban számos olyan esemény és installáció volt, ami kielégítette az ide látogató étvágyát és kíváncsiságát.
Mindezt nem tolakodó módon, nem 2 méter magas "TuristaInformácio Itt!!" plakátokon, hanem diszkréten, emberi léptékűen, meghitt módon. Különböző eszközökkel meséltek a helyek a város történetéről, a templomos lovagok által a világ különböző tájairól hozott egzotikus növénykről, a szerzetesek kertjeiről, a kenyérsütésről, a hájastészta készítésről, az épületekbe faragott lényekről, a szőlőtermesztésről, a borokról. Mert hát miből is áll esténként 2 órás fény-és hangjátékot rendezni a gótikus hídon, olyat, amiért odamegy az idegen is, és amiért kiülnek a padra az itt lakó nénik is. Mennyibe kerülhet szőlővesszőből virágtartókat fonni, valódi szőlőskertet ültetni a belvárosban és ott borkóstolót tartani, felvetíteni az estében a faragott épületszörnyekről készült fotókat a réges régi kőfalra? Természetesen, egy egész belvárosi tér alá mélygarázst építeni, hogy ne a parkoló autókról szóljon a főtér, belső kertek fellendítését finanszírozni nem lehet pénz nélkül. De a jó ízlést és konzekvens városfejlesztési proramot nem pótolja a pénz megléte sem.

No comments: