Saturday, October 24, 2009

Sorozatgyártás, előregyártás


Már létező épített környezetbe tervezek megint!

Tervezési helyszíneim: Peckham, Dél-London.

A 3 helyszín közül az első a
View Larger Map. A telek közvetlen szomszédságában egy 7 emeletes, 70-es évekbeli, duplexekből összerakott tömb van. A földszint átjárható (emlékszünk a modernista elvekre: megemelet épület, természet átfut a tömb alatt). Ez az átjáró köti össze a helyszínt a tömb mögötti, háború előtt épület, négyszintes teleppel. A telket egy kisebb park határolja még, melyet egy kétszintes, szintén 70-es évekbeli előregyártott paneles épület szegélyez.
Az utca szemközti oldalán viktoriánus és 'georgian' (ezt nem tudom, hogy lehet lefordítani) teraszházak, és a már említett, háború előtt épült, tégla homlokzatú telepek váltogatják egymást.

A második és harmadik helyszín - használatlan önkormányzati telkek - teraszházas szövetbe ágyazódva, egy-egy sort lezáró sarokszituáció.

View Larger Map



A három helyszínre összesen 26 szociális lakás kerül, 2-3-4 szobás variációban, szoros tervezési határidővel.

A városrészről:
A háború után Észak-London kerületeinek lakásszövete a tradicionális, és nagymennyiségű viktorianus teraszházaival nagyrészben megmaradt. Nem így Dél-Londonban, ami mindig a "munkásoldala" volt Londonnak. A bombázásoktól is jobban roncsolt szövetbe új lakástípus került, nagy mennyiségben a háború után. Az újjáépítés lakásínségét a tradicionális háztípusok helyett a gyors és tömeges előregyártáson alapuló lakótelepekkel pótolták. Lakóik nagyrészt Nagy-Britannia más részeiről betelepülők, vagy újonnan bevándorolt, idegen kulturális háttérrel rendelkező emberek. Peckham a valamikori, Londont kiszolgáló, sok zöldterülettel rendelkező kisvárosból zsúfolt, kevert etnikumú, bűnözésben magas rátát mutató kerületté vált a 90-es évekre.

Ebben a posztban a London kapcsán elkerülhetetlen, a 17. század óta jelentékeny tömegben jeleb lévő házprototípusról, a teraszházról lesz szó röviden.

Az első uniformizált homlokzatú és alaprajzú teraszházsor alkotta utca az 1665-ös Londoni Tűzvész utáni újjáépítéskor, Nicholas Barbon tervei alapján épült. Az az ötlet, hogy úgy soroljuk az azonos homlokzatokat, hogy egy palotahomlokzatot eredményezzen az összkompozíció, a londoni Grosvenor Square épületén, és a már korábbi posztomban bemutatott bathi épületen jelent meg. A spekulatív lakásépítők által felkapott ötlet hamar elterjedt. Így jött létre a 'georgian terraced house'-ként definiált, páronként tükrözött, majd így sorolt beépítéstípus.

  • [Megjegyzés: A 'georgian period' a viktoriánus és edvardiánus korszakot megelőző, elsősorban művészettörténeti korszak elnevezése. Ez az 1714-1830 közötti időszakot takarja, amikor is I. György, II. György, III. György, IV. György és IV. Vilmos volt a Brit Birodalom királya. Az korszak magába foglalja a Régensség időszakát is. Handel, Hogarth, William Blake, Mary Shelley, Jane Austen, Keats, Byron, Turner időszaka, no és a Napoleoni háborúk ideje...]
  • [Viktoriánus időszak alatt Viktoria kiránynő bő uralkodását (1837-1901) értjük. Gazdasági stabilitás, tengerentúli gyarmatbirodalom, fejlődő középosztály. Anglia lakossága megduplázódott, így elérte a 30.5 milliót, miközben 15 millióan emigráltak az Egyesült Királyságból Amerikába, Kanadába és Ausztráliába.]

Ahogy John Summerson: Georgian London (Pelican Books, 1962) könyvében leírja:

"Georgian London was a city made up entirely of those long narrow plots with their tall narrow houses and long narrow gardens. Practically the whole population lived in one version or another of such houses. A handful of aristocrats had their isolated palaces; and the unemployable and criminal classes had their centuries-old rookeries; but the remainder, from earls to artisans, had their narrow slice of building, now called 'terraced houses'. "...

"The insistent verticality of the London house is idiomatic. The French learnt at an early date to live horizontally and most, if not all, continental capitals followed the French lead. In London, only bachelor lawyers lived in 'chambers' and the block of apartments of high social standing was unknown till Henry Ashton built the flats in Victoria Street in the 1850s. The vertical living-idiom produced many comments from foreigners, the best of which is Louis Simond's, written just after Waterloo:

The narrow houses, three or four story high -one for eating, one for sleeping, a third for company, a fourth underground for the ktichen, a fifth perhaps on the top for servants - and the agility, the ease, the quickness with which the individuals of the family run up and down, and perch on the different storys, give an idea of a cage with its sticks and birds."

Míg a háztípus részletképzésében idővel változott (jellemző ablaktípusa a függőlegesen nyiló lesz, parapet megjelenése, majd eltűnése, stb), a ház alaprajza mindvégig változatlan maradt.

Az ipari foradalmat követően ezt az uniformizált háztípust a városba települt munkásosztály - különösen a fejlődő textiliparban dolgozók - számára építették tömegesen. Áruk kedvező volt, hiszen a kisméretű tégla olcsó volt, és gyorsan lehetett belőle építkezni, a kéményt és a határolófalat a szomszédos lakások együtt használták, a palázott nyeregtető szintén kedvező árú, plusz extraként egy minimális díszítés. Tipikusan a hátsó ajtót használták fő bejárati ajtónak, az utca felőlit csak látogató érkezésekor. Sokszor a házak közösen osztoztak a mosóhelyiségen, a mosdón és a széntárolón.

A háztípus nagy népszerűségnek örvendett, egészen a II. világháborút követő újjáépítésig, amikortól másfajta előregyártható lakástípusra lett szükség. (Erről egy következő posztban írok).

Mi is a helyzet ma a fenti típussal?
Bár régebben egy teraszház jóval kedvezőbb árú volt mint egy vele egyenlő nagyságú, új építésű ház, ez a szakadék rohamosan csökkent, mivel a típus népszerűsége újra megnőtt a fiatal vásárlók körében. A Halifax Estate Agents 10 évre visszamenő statisztikája szerint az átlagos angol terasz-ház ára 239 %-kal emelkedett, más ingatlanok ára 205 %-kal. Ennek ellenére a terrasz-ház mint típus még mindig a legolcsóbb háztítus maradt.

A rossz állapotban lévő terasz-házakat, sokszor a lebontás fenyegeti - különösen kedvező potenciálú, befektető által kinézett területen. Az English Heritage az embereket az épületek felújítására buzdítja szemben a lebontassal. Ezt egy 2005-ben közzétett tanulmánnyal ( Low Demand Housing and the Historic Environment) támasztják alá, amelyben Számításuk szerint egy átlag viktoriánus terasz-ház felújítása 30 éves ciklust nézve, 40-60%-kal olcsóbb, mint építeni és karbantartani egy új házat. A viktoriánus teraszházak hosszabb élettartamú anyagaiknak köszönhetően évente £1,000 / 100 m2-rel kevesebb fenntartási és üzemeltetési költséggel rendelkeznek, egy 80-as években épült átlagos házzal összevetve. A fenntarthatóság, környezetkímélés szintén erős érv a már meglévő, robusztus épületek újrahasznosítása mellet.

Az épületek felújítására/lebontására vagy felülről jövő kezdeményezés miatt kerül sor (városrész-rehabilitáció) vagy magánkezdeményezésre történik. Mindkettőre van jó és rossz példa is. Álljon itt egy városrehabilitációt megcélzó, nem lebontás mellett döntő projekt, majd a városrehabilitáció történetének bonyolodása:

1. Urban Splash: Chimney Pot Park
2. A project Salfor Önkormányzati honlapján
3. Mégegy elkészült átalakítás
4. A város déli részének fejlesztési irányvonalának alakulása, a lakosság véleménye a minél kevesebb bontás mellett, és az új stratégia.

No comments: