Sunday, September 26, 2010

Canary Wharf Jubilee Park

Elmentem reggel futni. Nem is nevezném futásnak a dolgot, inkább kocogásnak, de ez a 10 fokos, néha napsütéses, néha szeles, néha esős őszi idő ezt hozza ki belőlem. A jól ismert úton, amit már számtalanszor megtettem. Végig a Temze partján, egészen a Canary Wharfig. Itt aztán újra és újra rácsodálkozni az aprócska parkra, ami az egyik kedvencem az egész városban. Talán leginkább azért, mert ismerősek a motívumai a walesi kirándulásokból. Szeretem, hogy a park bokrai közt használtak somot, magyalt, a fákat eddig még nem láttam sehol Nagy Britanniában, szinte biztos, hogy nem őshonosak. A kedvencem a dombok tetején a kerítés a díszfűvel. Bár a kert nem nagy, és elég ambivalens reviewt találtam róla (pozitív review és negatív review)találtam róla, mégis ezerszer jobb, hogy van, mint ha nem lenne.












Tuesday, September 21, 2010

Tanévkezdés

Kéne haladnom, dolgoznom, ahelyett, hogy ábrándoznék. Jövő héten kezdődik a suli, már be vagyok iratkozva, és kaptam igazi diákigazolványt is!
Négy napot otthon voltam, szuper volt. A nagy sietségben még fotókat is alig készítettem. Pedig voltunk ám osztrák paraszttálat enni Burgenlandban, meg kalandparkban, meg osztálytalálkozón, meg ettünk-ittunk finom házilag készült igazi ételt, meg sokat futottunk az erdőben.

Most más tollával fogok ékeskedni, de remélem egyszer nekem is lesz egy pávám.

Lelkesedéssel teli tanévkezdést mindekinek!


Monday, September 13, 2010

Jatek

Vannak emberek, akik inspiraljak az embert. Ahogy beszelgetunk, az pozitiv, gondolatebreszto, es az ember alig varja, hogy a rengeteg keletkezett otletet letesztelje es a legjobbat kivalassza. Kicsit ilyen a fonokommel dolgozni. Nagyon orulok, hogy most minden nap konzultalunk, szinte magatol halad a munka. Van, hogy o hoz inspiraciot, van, hogy mas. Ma hozott egy textilt. Es a dolgok mennek elore.

Sunday, September 12, 2010

Szeptember

A mozgalmas nyar utan Morassee leult a fenekere es megprobalt dolgozni, ami mar honapok ota nem sikeredett. Emellett persze igy is el volt maradva a munkajaval, mert hetkozben egeszen mast csinalt, mint ami vart volna ra, de hat ilyen az elet, foleg, ha az ember sok mindenre palyazik, hogy probaljon munkat szerezni, amellett, hogy a meglevo munkakat is meg kell csinalni. A sok lakohaz utan most egy altalanos iskola tervezesebe csoppent, amiben eddig nem sok tapasztalata van. A szinjatszo homlokzattal valo jatek viszont nagy kedvence lett, ezen meg szabadidejeben is morfondirozik.

Friday, September 3, 2010

Cornwall

Még mielőtt befejezném a francia élményeket, le kell írnom egy egész friss kirándulást: egy hosszúhétvégét Cornwallban. Bár ide leérni több idő, mint hazarepülni, ez egy olyan hely, ahonnan az ember nem nagyon akar visszamenni a városba. Legalábbis, mikor süt a nap és pólóban lehet túrázni a sziklákon. A látszat ellenére a helyiek többször is emlegették, hogy azért télen elég kemény itt a helyzet, hiszen Cornwall partjai előtt nincsenek védelemként az Ír szigetek, így azt közvetlenül az Atlanti-óceán csapdossa.

Az itt élő emberek a kelták leszármazottai, akárcsak a welshek, a skótok, bretonok. Saját nyelvül (Cornish) hasonlít a welch-re és a bretonira, de nem nagyon beszélik. A legendák szerint itt született Arthúr Király, és itt laknak a tündérek, sárkányok, óriások, kalózok, hableányok és lidércek sokaságai is.

Mi a félsziget legnyugatibb csücskébe mentünk, Pezance közelébe, Lands End mellé. Ez a rész a vaskortól fontos kikötő és bányavidék volt, elsősorban színesfémeket, ónt, rezet és ólmot, később kaolint bányásztak. Erre leginkább a mára már világörökségnek nyilvánított ipari táj a bizonyíték. A tájban elszórt romos tornyok valamikor mind egy-egy gőzgép házai voltak, de a bánya kimerülésével a gépeket a ház egyik falát kibontva költöztették tovább. A bányászati alapmodell az volt, hogy Cornwallban bányászták az érceket, helyben összetörték a követ apróra, ezt hajóra rakták, és átvitték Dél-Walesbe, ahol sok volt a szén. Ott feldolgozták, a hajó pedig szénnel tért vissza Cornwallba, am kellett a gőzgép fűtéséhez.
A Levant Bányában életemben először láttam működő korabeli gőzgépet, és sikerült felfognom, hogy a gőzgéppel a bányában az embereket és az árukat lifteztették, valamint a vizet pumpálták ki. Később kiderül, hogy az ilyen eredeti helyén működő gőzgép igencsak ritkaság, csak a felújítása 9 évig tartott. Ami különösen megkapó az ilyen helytörténeti múzeumokban, mint ez is volt, az az emberi akarat és összefogás, ahogy sokszor évekig újítanak fel gépeket, épületeket mindenféle külső támogatás nélkül, azért, mert hisznek benne. A bánya, amit megnéztünk, egy tenger alatti bánya. Erről néhány fotót ki fogok tenni rövidesen.

Cornwallban sok minden lenyűgöző. Többek között a tengerparti fények (nem véletlen, hogy rengeteg festő költözik ide), maga a homokos vagy sziklás tengerpart, a gondozott kertek és a gondozatlan természet. Emellett élénk halászat folyik, és a friss hal szinte bárhol elérhető. A hal nagy részét exportálják, többek között Franciaországba. A hal híresen jó minőségű, erre két ínycsiklandó vacsora alatt bizonyosodtunk meg.


Nem bírtunk ellenállni a kísértésnek, és régóta áhított National Trust tagok lettünk. Ennek köszönhetően mostantól ingyen mehetünk a legszebb botanikus kertekbe, és sok műemlékbe.
Az első kert, amit meglátogattun, Trengwainton, egy "haszonkert" és egy botanikuskert ötvözete . Terméseit a mellette lévő kis fogadóban feldolgozzák a körtétől a fűszereken át a mézig. Nagyon bájos volt a nem agyongondozott kert. A második, Glendurgan Garden, jóval domesztikáltabb, érdekessége a 170 éves növénylabirintus. Legszívesebben az összes kertet végigjártam volna még aznap...