Friday, September 3, 2010

Cornwall

Még mielőtt befejezném a francia élményeket, le kell írnom egy egész friss kirándulást: egy hosszúhétvégét Cornwallban. Bár ide leérni több idő, mint hazarepülni, ez egy olyan hely, ahonnan az ember nem nagyon akar visszamenni a városba. Legalábbis, mikor süt a nap és pólóban lehet túrázni a sziklákon. A látszat ellenére a helyiek többször is emlegették, hogy azért télen elég kemény itt a helyzet, hiszen Cornwall partjai előtt nincsenek védelemként az Ír szigetek, így azt közvetlenül az Atlanti-óceán csapdossa.

Az itt élő emberek a kelták leszármazottai, akárcsak a welshek, a skótok, bretonok. Saját nyelvül (Cornish) hasonlít a welch-re és a bretonira, de nem nagyon beszélik. A legendák szerint itt született Arthúr Király, és itt laknak a tündérek, sárkányok, óriások, kalózok, hableányok és lidércek sokaságai is.

Mi a félsziget legnyugatibb csücskébe mentünk, Pezance közelébe, Lands End mellé. Ez a rész a vaskortól fontos kikötő és bányavidék volt, elsősorban színesfémeket, ónt, rezet és ólmot, később kaolint bányásztak. Erre leginkább a mára már világörökségnek nyilvánított ipari táj a bizonyíték. A tájban elszórt romos tornyok valamikor mind egy-egy gőzgép házai voltak, de a bánya kimerülésével a gépeket a ház egyik falát kibontva költöztették tovább. A bányászati alapmodell az volt, hogy Cornwallban bányászták az érceket, helyben összetörték a követ apróra, ezt hajóra rakták, és átvitték Dél-Walesbe, ahol sok volt a szén. Ott feldolgozták, a hajó pedig szénnel tért vissza Cornwallba, am kellett a gőzgép fűtéséhez.
A Levant Bányában életemben először láttam működő korabeli gőzgépet, és sikerült felfognom, hogy a gőzgéppel a bányában az embereket és az árukat lifteztették, valamint a vizet pumpálták ki. Később kiderül, hogy az ilyen eredeti helyén működő gőzgép igencsak ritkaság, csak a felújítása 9 évig tartott. Ami különösen megkapó az ilyen helytörténeti múzeumokban, mint ez is volt, az az emberi akarat és összefogás, ahogy sokszor évekig újítanak fel gépeket, épületeket mindenféle külső támogatás nélkül, azért, mert hisznek benne. A bánya, amit megnéztünk, egy tenger alatti bánya. Erről néhány fotót ki fogok tenni rövidesen.

Cornwallban sok minden lenyűgöző. Többek között a tengerparti fények (nem véletlen, hogy rengeteg festő költözik ide), maga a homokos vagy sziklás tengerpart, a gondozott kertek és a gondozatlan természet. Emellett élénk halászat folyik, és a friss hal szinte bárhol elérhető. A hal nagy részét exportálják, többek között Franciaországba. A hal híresen jó minőségű, erre két ínycsiklandó vacsora alatt bizonyosodtunk meg.


Nem bírtunk ellenállni a kísértésnek, és régóta áhított National Trust tagok lettünk. Ennek köszönhetően mostantól ingyen mehetünk a legszebb botanikus kertekbe, és sok műemlékbe.
Az első kert, amit meglátogattun, Trengwainton, egy "haszonkert" és egy botanikuskert ötvözete . Terméseit a mellette lévő kis fogadóban feldolgozzák a körtétől a fűszereken át a mézig. Nagyon bájos volt a nem agyongondozott kert. A második, Glendurgan Garden, jóval domesztikáltabb, érdekessége a 170 éves növénylabirintus. Legszívesebben az összes kertet végigjártam volna még aznap...












































No comments: