Wednesday, January 1, 2014

Karacsony

Karacsony

Kicsi Mirmo eleg gyorsan raerzett a karacsony hangulatara, es a hallasa mar joval az unnep elott szelektiv lett. Amikor mondtam, hogy elmegyunk a zoldsegeshez karacsonyi viragcsokrot venni, nagyon helyeselt, es boldogan ismetelgette, hogy igen, karacsonyi viragcsokit.

Tuleltuk az ovodai karacsonyt is, ahol mindket gyerekunk hozta a formajat. Zeno addig nem nyugodott, mig el nem focizta/dobalta az osszes diszitesre szant karacsonyfadiszt a szinpad korul, Mirmo meg egyszeruen behisztizett, amikor minket meglatott, es kovetelte, hogy azonnal menjunk haza. Csak akkor engesztelodott kicsit meg, mikor leette vagy 6 muffinnak is a tetejet, az aljat meg feletette az apukajaval. Jellemzo.

A karacsony elotti viharos-szeles-esos napokat az IKEAban probaltuk atveszelni. Mi tagadas, jol foznek, meleg van, lehet rohangalni, agyon ugralni, szekre maszni, kanalakat gyujteni, ES mindemellett meg el is lehet ferni! Viktor meg is jegyezte, milyen jo ez az IKEA, milyen tagas es hogy milyen jol elferunk, nem ugy mint otthon, ahol mar alig ferunk a sok IKEAs vacaktol. Mindenesetre a rengeteg kisbabas latogato megint inspiralta Mirmot, es az IKEAs ikerbabajai melle (Baba es Masikbaba) szuletett egy harmadik iker...

A karacsonyi szunetben kicsit felfedeztuk a kornyekunket. Egyik nap elmentunk planetariumba, de Mirmot elotte megkerdeztuk, hogy szereti-e a csillagokat. Erre o csak annyit mondott, hogy igen, a tengeri csillagokat. Ettol fuggetlenul tetszett mindenkinek a planetarium, Zeno is egesz jot bujocskazott a szeksorok alatt.

A karacsonyt azert vartuk nagyon, hogy a templomba az ures jaszolba vegre kis Jezus keruljon, no meg Maria es Jozsef. Mirmoval tobbszor is megneztuk az ures istallot, gyujtottunk gyertyat, (az osszes apropenzem valahogy bevandorolt ezekbe a gertyagyujtos kis perselyekbe, mert Mirmo ilyenkor nem nyugszik, mig az OSSZES csaladtagnak nem gyujt gyertyat...) es vartuk a karacsonyi esemenyeket. Karacsonykor aztan megtortent a csoda, a templomba gyertyaval vilagitottunk, korbealltuk a jaszolt, enekeltunk es megszuletett a kis Jezus. Ez a kicsiknek nagyon tetszett. Mirmo ezek utan minden templomba meg akarta nezni, van-e 'Jezusmaria', ahogy o nevezi. Meg a katolikus templomba is hajlando voltam bemenni, es ott volt a legnagyobb Jezusmaria, no meg billego feju adomanygyujto kisfiu-szobor, brrr.

Az allatfarmon is tobbszor voltunk, es Mirmo mar egeszen elfogadta a torpe bocik jelenltete, bar meg mindig kijelenti, hogy Mirmo fel. Mondtuk neki, hogy ne feljen, mert hat a kis Jezusnak is volt bocija meg szamara is es ezek az allatok nagyon szelidek. Erre Mirmo csak annyit felelt, hogy igen, de azok szobrok. Ezzel nehez vitatkozni.

Voltunk meg hajosmuzeumban Greenwichbe, meg Docklands muzeumban, megneztuk a Cheapside Hoards-nak nevezett regesreg elasott kincseket a Barbicanban. Jokat ettunk-ittunk (nem, nem csak az IKEAban). Rengeteg finom lazac lement a cicak bendojebe, no meg zoldseg, gyumolcs, friss gyumolcsle.  Az afonyaszoszt Mirmo nemes egyszeruseggel tunderszosznak hivja.

Zeno megtanult kimondani ket fontos szot: gyertya es krem. Olyan szep r betut produkal, hogy csak na. Mira meg a betlehemes enekeket tanulta meg, ugyesen elenekel mar joparat beloluk.

Aranyosan tudja idezni a dalokat sokszor. 23-an reggel 8-kor mondtam nekik, hogy ma van a leghosszabb ejszaka, es eleg szomoru ido is van. Mira csak ram nez, es annyit tesz hozza: 'Jobb idoket varunk'. A karacsonyfa csillagjait ugy hivja, hogy 'Csillag! csillag van az egen!'.

Sokat vonatoztunk, buszoztunk, setaltunk. Szerencsere mar Mirmo gyalog elmegy barhova, nagyon jol setal. Hat, ennyi fert a 8 napba. Kepek nemsokara.




















1 comment:

binzi51 said...

Köszönjük az élménydús beszámolót! Igazán élvezetes volt olvasni. Nagyon jók a képek is!
Erzsi mama